Igyekeznem kell, mert ma hajnalban megszületett a kislegény akinek készítem!!!
Meglepetés lesz, nagyon sok szeretetet varrok bele, hogy szépeket álmodjon alatta a kis manó. :)))
Az esztendő utolsó napján mindenekelőtt a hálaadás és a köszönet fogalmazódik meg szívünkben Isten iránt, majd a bocsánatkérés hibáink miatt. Tőle kaptuk az elmúlt esztendőt, s az Ő színe előtt áll most minden tettünk és mulasztásunk. Felelősek vagyunk önmagunkért és időnkért. Mire használtuk fel ezt az évet? Közeledtünk Isten felé? Segítettük-e embertársainkat? Növekedtünk-e lélekben? Ismét elmúlt 365 nap. Benne volt-e minden napomban az Isten? Vele éltem-e? Hozzá kötöttem-e az életem? Az ő útjain jártam-e? Az esztendő vége a földi élet végességére figyelmeztet bennünket. Új évet lehet kezdeni. Lehet új elhatározásokat is tenni, új lehetőséget kapunk Istentől. De még egy új életet egyikünk sem kezdhet. A földi élet után senki számára nem következhet még egy földi élet, hanem csak az örök élet. Ha Istennel élünk, vele fogunk feltámadni és örökké élni.
© Horváth István Sándor atya
4 megjegyzés:
Györgyi, ez nagyon szép!
Várom a végeredményt hogy hogyan döntöttél a tűzéssel kapcsolatban :)
Nagyon tetszik!
Még nem jutottam dülőre tűzés terén, hétfőig adtam időt magamnak akkor belecsapok, lesz ami lesz! :)
Kívánom, hogy a kislegény olyan vidám legyen mindig, amilyen a takaró!
Megjegyzés küldése