.JPG)
Az esztendő utolsó napján mindenekelőtt a hálaadás és a köszönet fogalmazódik meg szívünkben Isten iránt, majd a bocsánatkérés hibáink miatt. Tőle kaptuk az elmúlt esztendőt, s az Ő színe előtt áll most minden tettünk és mulasztásunk. Felelősek vagyunk önmagunkért és időnkért. Mire használtuk fel ezt az évet? Közeledtünk Isten felé? Segítettük-e embertársainkat? Növekedtünk-e lélekben? Ismét elmúlt 365 nap. Benne volt-e minden napomban az Isten? Vele éltem-e? Hozzá kötöttem-e az életem? Az ő útjain jártam-e? Az esztendő vége a földi élet végességére figyelmeztet bennünket. Új évet lehet kezdeni. Lehet új elhatározásokat is tenni, új lehetőséget kapunk Istentől. De még egy új életet egyikünk sem kezdhet. A földi élet után senki számára nem következhet még egy földi élet, hanem csak az örök élet. Ha Istennel élünk, vele fogunk feltámadni és örökké élni.
© Horváth István Sándor atya
.jpg)
3 megjegyzés:
Ez nagyon ötletes... s pratktikus ...és szép!!...háááát -úgy látom, gondolom- nem fogod megúszni a "sorozatgyártást" !!! :D
Egyetértek én is úgy gondolom, sorozatgyártás lesz a vége:-)))
Körmi, Lonci, köszönöm! Örülök, hogy olvasóim lettetek!
Egyébként, nem is kulcstartónak készült! Mobiltok lett volna.
Csak túl kemény a filc amit beletettem, nem úgy állt, hajlott ahogy én akartam.
Így aztán menet közben más funkciót kapott.
Viszont a kulcsok köszönik, szeretik!
Megjegyzés küldése